A hangfajokról

Milyen hangfajok léteznek?

Első körben külön választjuk a felnőtt és gyermekhangokat. A fiatal hangokat nem kategorizáljuk, hiszen kifejletlenek, előttük áll még a mutálás (fiúknak és lányoknak is). Ilyenformán nem megállapítható, merre fog menni egy gyermek hangja a felnőtt korban, így róluk csak úgy beszélünk, hogy magasabb vagy mélyebb, de semmiképpen sem aggatunk rájuk hangfaji meghatározásokat.

A felnőttek értelemszerűen külön bomlanak nemek szerint, majd tovább oszlanak az alábbi csoportokra: magas, középmagas és mély hangok. 

A HANGFAJOK ELNEZEVÉSEI

• FÉRFIAK: Tenor (magas); bariton (közép); basszus (mély).
• NŐK: Szoprán (magas); mezzoszoprán (középmagas); alt (mély).

EGYEDI HANGFAJOK is léteznek, amik extrém tartományra specializálódnak, ilyenek a nagyon magas vagy pedig a nagyon mély hangok. Róluk csak profi viszonylatokban tudunk beszélni, hiszen technikai fejlettség kell ahhoz, hogy ezen területeit használjuk a hangunknak -, ha a torkunk egyáltalán magában rejti a lehetőségét. A nők esetében rendkívül magas hang és mozgékony hang a koloratúrszoprán. Nevét az olasz colore (szín) után kapta, fordíthatnánk úgy, hogy a koloratúrszoprán a "színező szoprán". Ennek oka, hogy hangszalagja olyan rövid, hogy extrém magas hangokat meg tud szólaltatni, gégéje pedig olyan rugalmas, hogy könnyedén tud hangjával gyors futamokat, díszítéseket megénekelni, avagy egy-egy dallamot "kiszínezni". Ugyanígy a férfiaknál speciális hang a kontratenor, amely képes a női tartományban is énekelni. Ennek női párja a kontraalt, amely szintén áthajlásra képes, ám nem felfele, hanem lefele, a férfi tartományba. A kontraaltok különösen mély és különleges hangok, talán egyike a legritkábban előforduló hangfajoknak. Mindkét hangfaj esetében a kontra jelző a másik nem hangtartományába való áthajlási képességet jelzi. A koloratúrszoprán férfi párja a basso profondo, avagy a mély basszus férfihang. Nekem ez a kedvencem, rendkívül ritka és különleges, amely az emberi hangon teljességgel elképzelhetetlen mélységeket is ki tudja énekelni.

Még egy szinttel speciálisabb hangok is léteznek, amik viszont már tényleg legendásan ritkán fordulnak csak elő. A soprano sfogato egy olyan mezzoszoprán vagy alt, akinek a hangi adottságai lehetővé teszik az énekes számára, hogy felnyúljon a koloratúrszoprán hangtartományába. A falconok, akik kiterjesztett hangterjedelmű eredetileg mély hangok, hangszínükben megőrzik a mezzoszopránokra jellemzően sötétebb karaktert. Ez élesen elhatárolja őket az igazi koloratúrszopránoktól, akiknek a hangjuk természetesen csilingelő, akár a madárcsicsergés.

Ugyanennyire ritka és különleges hangfaj az acuto sfogato, amely egy kiterjesztett koloratúrszoprán hang. Ez egy már önmagában is extrém hangfaj extrémebb változata.

Erna Sach (acuto sfogato)

Rita Streich (koloratúrszoprán)

Segítség, milyen hangfaj vagyok?

Egy bizonyos tanulói szakaszban értelmetlen erre a kérdésre választ találni. Egy kisbabára ránézve sem fogjuk tudni, felnőttként milyen arca lesz, ugyanígy vagyunk a hangunkkal. Az énektanulás és fejlődés során a hang majd magától megmutatja, hol szól a legszebben, hol kényelmes a toroknak énekelni, illetve milyen lehetőségeket rejt magában a hangszalag.

Mindazonáltal, hogy egy kiforratlan hangot nem érdemes kategorizálni, nem tilos irányokat találni. Én azt szeretem, ha kísérletező jelleggel mélyebb és magasabb dolgokat is megtanítunk a diáknak a kezdeti szakaszban. Egyrészt hangfaji kategorizálás ide vagy oda, senki nem ússza meg, hogy énektechnikailag kidolgozza a teljes hangterjedelmét. Ezidő alatt majd kirajzolódik, hogy hol természetesen kényelmes a diáknak énekelni. Ez iránymutatóként szolgál a tanárnak is, hogy merrefele fog nyílni az énekespalánta hangja, és később ehhez megfelelő repertoárral segítjük a hangi fejlődését.

A TEST ÁRULKODÓ, egy hozzáértő számára gyakran elég valakire csak ránézni, hogy 60-70%-ban megtippelje az adott ember hangfaját. Az énekes hangszere a saját teste, amely méretéről és alkati adottságaiból (pl.: testmagasság, fejforma, testalkat) már önmagában tudunk következtetni. A nagyobb méretű, hosszabb húrokkal ellátott csellónak mélyebb hangja van, mint a kisebb testű, vékonyabb húrozású hegedűnek. Az emberekkel is hasonló a helyzet. Egy személy, ha kis termetű, arányosan kisebbek a kezei, lábai, összességében mindene, beleértve a hangszalagjait is. A rövidebb hangszalagok magasabb hangot tudnak előállítani, a hosszabb hangszalagok pedig épp ellenkezőleg, mélyebb tartományban szólalnak meg. Tehát egy 2 méter magas férfinak valószínűleg mélyebb hangja lesz, mint egy 160 centis férfinak. 

A MUTÁLÁS következtében az emberek hangja lemélyül. Ennek oka, hogy a fiúk a pubertás korban megnőnek, ám nem csak a végtagok nyúlnak meg, hanem a hangszalagok is. Az addig kis testben nyugvó, rövid gyermek hangszalagok meghosszabbodnak, ezáltal lemélyül az illető hangja is. Sokan nem tudják, de a lányok is mutálnak, igaz, jóval kevésbé látványosan, mint az ellenkező nem.

Néhány diák megkérdezte, vajon megváltoztathatja-e a hangfaját, mire visszakérdeztem: megváltoztathatod a tenyered formáját vagy a szemszínedet? Habár manapság az orvostudomány lehetővé teszi ilyen-olyan műtétekkel, de amúgy természetes úton azok az adottságok, amikkel születtünk, elkísérnek minket életünk végéig. Nem érdemes ellenük dolgozni, egyetlen lehetőségünk van, hogy megszeretjük ezeket és kihozzuk belőlük a maximumot.

SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁR, ha mégis ellene megyünk a saját hangunknak, könnyen olyan kárt tehetünk benne, amiből sosem épülünk fel. Például tönkremehetnek a hangszalagfeszítő izmok, amelyek után már nem fog egészségesen funkcionálni ez az amúgy is rendkívül törékeny berendezés a torkunkban, vagy begyulladhatnak a szalagok, de a kóros elváltozások száma szinte végtelen. Inkább ne kísérletezzünk a hangfajii átképzéssel.

KIVÉTELT KÉPEZ, amikor valakit a tanulóévek alatt tévesen rossz hangfajúnak állapítottak meg. A hangunk nem mutatja meg igazi természetét addig, amíg nem tanulunk meg helyes technikával énekelni, hiszen sokszor egy-egy görcsös hangindítás vagy rossz levegőzés miatt eshetünk el magas vagy mély hangoktól. Természetesen vannak olyanok (én is ilyen voltam), akik annyira nyilvánvaló vagy extrém adottságokkal rendelkeznek, hogy lehetetlen félrekategorizálni őket. Ám léteznek olyan énekesek is, akikről igazán nehéz eldönteni, hogy egy magas hang jó mélységgel, vagy pedig egy mély hang jó magassággal. Ez néha lehet áldás, néha pedig egy átok. Mindig benne van a pakliban, hogy egy bizonyos életkorban a hang fogja magát, és elindul az egyik irányba, lemutál, vagy felfele kezd el nyílni. Ezesetben új szerepeket kell tanulni, hiszen a régieket már nem tudjuk kényelmesen elénekelni. Ezzel szemben ezeknek az énekeseknek a legszéleskörűbb a repertoárja, számukra a lehetőségek tárháza nyitva áll.